2010 január 25. | Szerző: heartbroken
Au, és au.. Azt nem értem, hogyha belüről teljesen halott vagyok, hogy nem érzik az emberek hogy bűzlök… Pedig nyilván valóan nem élhetek, hiszen egy robot lettem. Csinálom amit kell mint egy robot.. Felkelek, csinálom a dolgom, beszélek ha kell, válaszolok ha kérdeznek, és agyhalott is vagyok. akkor élek ha rádgondolok.
Szeretlek.
2010 január 23. | Szerző: heartbroken
Teljesen üres vagyok, leszámítva azt a néha könnyekig belémaró fájdalmat amit az okoz ha eszembe jutsz. A hangod, a mondataid.. Minden!! Minden ami TE vagy!! Kifordítottál.. Ki vagyok?? Hol vagyok??
2010 január 22. | Szerző: heartbroken
Istenem… Ha már nem lehetsz az enyém legalább múlnál már belőlem.. Utálom a napokat amikben nem vagy. Morzsolom a perceket, az órákat, miközben teljesen nyilvánvalóan megállt az idő..
2010 január 5. | Szerző: heartbroken
Beszéltünk!!! És és el sem hiszem…. És most minden színes és jó, de most fáradt vagyok, de le kellett írnom pár szóban hogy talán van remény…
A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
2010 január 5. | Szerző: heartbroken
De most tényleg. azon gondolkodtam ma reggel a villamoson,hogy miközben belül egyszerre marcangol a fájdalom,és a hiánya, és az hogy levegőt is nehéz venni, mégis a maszk ami rajtam van nem engedi hogy ezt bárki lássa. Csak ültem ott, pedig leszívesebben kiszaladtam volna a világból,és a magamraerőszakolt hazugságból. Futni valahova, addig amíg össze nem esek,és nem érdekel semmi csak hogy levegő legyen a tüdőmben.
Tegnap meglett a lencsém. Ma már tök vagányan cuppantottam hajnalban a szemembe, de szerintem lesznek még harcok. Ha végre megkapom a fizut, elmegyek befizetni az edzést, és lefaragom a zsíros tomporom..
Szarul vagyok. Nagyon. Nincs semmi ami nálad jobban kell,és ez soha nem múlik el.. Semmi nincs amit nem mondtam még el. Kérdésedre csak a csend felel…
2010 január 4. | Szerző: heartbroken
Amikor lehunyod két zöld szemed,
Amikor párnádra hajtod fejed,
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz – én veled vagyok.
Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
Amikor érzed ? a szavak is ölnek,
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell, én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat,
Amikor felhők ülnek a szemedre,
Amikor sírsz, mosolyogj szemembe.
Amikor fáj – ne hagyd, hogy fájjon!
Amikor bánt – ne hagyd, hogy bántson!
Amikor eljön a bánat érted,
Amikor élni én hívlak Téged.
Amikor szívedben felsírnak a vágyak,
Amikor kérsz, és nem jön rá válasz,
Amikor tőlem a szívemet kéred,
Akkor tudd, én igazán szeretlek Téged.
2010 január 3. | Szerző: heartbroken
Hm. Már annyira várom a napot amikor nem vele fekszem, és kelek.. Szörnyű úgy ébredni hogy már felkeléskor elszorul a mellkasom. Hogy az első gondolatom a miért? Miért már megint miért? És aztán ez persze nem lesz jobb napközben sem. Néha az a fura amikor nem rá gondolok,és olyankor azt mondom magamnak, hé!!! figyelj már! Lehet hogy akár 2 teljes percet is kibirtál hogy nem gondoltál rá?? Gratulálok!! Nem tudom hogy csináltad, de nem volt semmi..
Szörnyen szánalmas ez az egész. Iszonyatosan szeretem… Nagyon. És 31 évesen ebbe tényleg úgy érzem belefulladok. Mert olyan mintha kirabolt volna. Mégis szeretem.. Nagyon. Elcseszettül..
ÉN VELED ALSZOM,ÉS VELED ÉBREDEK.
EZ RÉGEN TÖBB, SOKKAL TÖBB MINT SZERELEM…
2010 március 20. | Szerző: heartbroken
Azt hittem rosszabb már nem lehet. Hogy nem fájhat már jobban. Ó, de mennyire hogy lehet még ennél is pokolibb az élet. Fájhat még ennél is jobban a létezés. A monoton napok. Hiába süt a nap és jön a tavasz. Örök telet hagytál bennem.
Oldal ajánlása emailben
X