2010 január 3. | Szerző: heartbroken |

 Hm. Már annyira várom a napot amikor nem vele fekszem, és kelek.. Szörnyű úgy ébredni hogy már felkeléskor elszorul a mellkasom. Hogy az első gondolatom a miért? Miért már megint miért? És aztán ez persze nem lesz jobb napközben sem. Néha az a fura amikor nem rá gondolok,és olyankor azt mondom magamnak, hé!!! figyelj már! Lehet hogy akár 2 teljes percet is kibirtál hogy nem gondoltál rá?? Gratulálok!! Nem tudom hogy csináltad, de nem volt semmi..

 

Szörnyen szánalmas ez az egész. Iszonyatosan szeretem… Nagyon. És 31 évesen ebbe tényleg úgy érzem belefulladok. Mert olyan mintha kirabolt volna. Mégis szeretem.. Nagyon. Elcseszettül..

ÉN VELED ALSZOM,ÉS VELED ÉBREDEK.

EZ RÉGEN TÖBB, SOKKAL TÖBB MINT SZERELEM…