2010 január 2. | Szerző: heartbroken

 Jó,szóval nem lett ma lencse. Inkább elkezdek 16-án gy tanfolyamot. Meglepő módon ma csak minden második percben éreztem magam pocsékul. Voltak már húzós időszakok az életemben, de hogy ilyen mértékben szakadjon rám minden, na ilyen még nem volt.. Ismerem magam, előbb-utóbb csúnyán be fogok sokallni, és akkor annak rossz vége lesz. Akkor robbanok majd. És akkor talán teljesen,és véglegesen borítom az életemet. És akkor újra egyedül. Rettegek tőle.

De mindezek előtt még túl kell élnem az elvesztését. Egyszerűen most nem megy minen egyszerre…

 

2010 január 2. | Szerző: heartbroken

 Hehe.. Neki idulok lassan lencsével feltölteni a szemem. Jó nagy macera az egész.. Kéne egy nagy lökés hogy lépjek, vagy egy döntés hogy maradjak-e. Utálom ezt a hülye szöveszerkesztőt!!!! Sose azt csinálja amit akarok. Ez egy kalap….

2010 január 1. | Szerző: heartbroken

 Átmásztam anyuhoz ma.. Nem biztos hogy kellett volna.. Persze mondtam neki mi van, de sokkal jobb lett volna ha befogom a pofám. Ismerhetném már annyira hogy nem kell neki semmit sem mondanom amíg nem tudok biztosat mondani. Bár én már fél éve küzök magamban ezzel, neki már csak azt kellett volna mondanom h hello hazaköltözöm. De most be is fostam mindentől. Persze nem lett semmi új dolog amit eddig ne tudtam volna. De mégis baromira ijesztő ez az egész. És semmi kedvem megint vele élni, bár nagyon szeretem,de nem vagyok rá képes úgy érzem.. Nem vagyok rá alkalmas.. És most baszottul fáradt is vagyok. Tehát mindent csak sötéten tudok látni. És összecsokizottan.. Nem tudom,még mindig nem tudom mi lesz..

2010 január 1. | Szerző: heartbroken

 De most komolyan!! Ki az a barom,aki teljesen összetörve január elsején megnézi a Holidayt? Már úgy értem h rajtam kívül?? 🙂 

 

A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely.

[…] Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet. És hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár chardonnay iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot. És hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyre állnak. És a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.

De legalább ilyenkor tudom hogy mennyien lehetnek akik érzik,és átélték mindazt amit én is. Persze, gondolhatod te aki idetévedt,és elolvasta amit írok, hiszen ez is csak egy szokványos szerelmi történet.. Csak azt is tedd hozzá: Hogy csak neked az. Nekem nem…

 

És tudjátok mit szeretnék egyszer ebben a rohadt életben??? HOGY EZ EGYSZER VELEM TÖTRÉNJEN MEG!!! A KURVA NAGY HAPPY END!! A NYÁLTENGERREL!! KIDOBVA AZT AZ ÉLETMBŐL AKI CSAK BÁNT. ÉS HOGY AZ SZERESSEN AKIT ÉN IS SZERETEK. TISZTA SZÍVBŐL.

Szóval Holiday mi? 🙂 Holiday a f.szom.. H a lenne persze…

2010 január 1. | Szerző: heartbroken

 Néha ki kéne még jobban bírni a napokat,amikor a TE hiány tapogat….

Mert bizony tapogat. Bár inkább éget, kiszorítja belőlem a levegőt,és legszívesebben összegörnyednék annyira fájsz. Néha ahogy megyek az utcán,vagy csak várom a következő villamost, legszívesebben ott helyben összegömbölyödnék,és nem érdekel ki lát,és mit szólnak hozzá hogy ki merem mutatni hogy fáj. Szörnyű volt ez a szilveszter is. Ma is nyolckor már fent voltam. Ma elég barom módon megnéztem a képeket rólad. Nem volt jó. Nagyon fájt. De eddig sikerült visszatartanom magam. Csak ültem, és már zokogni sem tudtam. Csak pár könnycsepp jött ki, de közben belül annyira fájt, hogy nem is értem hogy jöhetett csak ennyi könny. Olyan mintha belűről valami tépne szét. És mindeközben  a darabokra hullott életemmel is kéne valamit kezdenem.. Szembe kéne néznem vele. És lépnem kéne. De csak téged érezlek,és látlak mindenben. Te pedig nem vagy itt velem. Vagy én ott veled.

Szeretlek.

Holnap elmászok lencsét csináltatni. Baromira nincs kedvem hozzá.. De ha edzeni akarok akkor meg kell csináltatnom..

Nem is akarom tudni mit hoz ez az év..

Mert a tavalyitól kaptalak téged. És azt sem tudom miért veszítettelek el…

Talán……